III.fejezet

A gyanúm sajnos beigazolódott. Sehogy sem tudtam elérni Victoriát. Telefonon hívtam és sms-t is küldtem neki, de semmire sem reagált. Nagyon féltem attól, hogy valami nagy bajba kerülhetett. Sajnos aggodalmam be is igazolódott. Egyszer csak egy lány szólított le az utcán. Egy alacsony, de határozott lány volt fekete hajjal és nagy gesztenyebarna szemekkel. Belém karolt és már mondta is:

- Szia! Én Tifanny vagyok. Valamit sürgősen el kell mondanom. - mondta egy kis aggódással a hangjában.

- Rendben! Én Butterfly Black vagy de szólíts nyugodtan Butnak.

- Meghívhatlak egy cappucinora?

- Erre nem mondok nemet.

És ahogy beültünk a Caffe Dream nevű kávézóba és rendeltünk mindketten egy cappucinot, sürgetően megszólalt:

- Ismersz egy Victoria Carter nevű lányt?

- Igen! Ő a legjobb barátnőm. Miért kérdezed?- mondtam már egy kicsit megrémülve.

- Nagyon nagy pácba került. Tudom, hogy te és ő nagy képességek birtokában vagytok. Magam is tudok egy két "trükköt".

- De te ezeket honnan tudod. És egyáltalán, hogy tudhatsz a képességeinkről.

- Egy ideig figyeltelek bennetek. Hallottam és láttam mindent amit teremben mondtatok. De egy a lényeg! Meg kell mentenünk Victoriát. A Titkos Szövetség nevű társaság elrabolta őt. Ez egy olyan társaság, ami tud mindent hármunkról. Az erőnkből akarnak hasznot húzni és...

- Nem érdekel a többi! Menjünk és keressük meg őt! Te tudod, merre lehet?

- Persze!

- Akkor mire várunk még?

Én felálltam volna de mondta, hogy fogjam meg a kezét és csukjam be a szemem.

- Kinyithatod!- mondta.

És amikor kinyitottam, egy félig leomlott épület falai, vagyis inkább romjai közt álltam. Meglepődtem egy kicsit, hogy milyen gyorsan ideértünk.

- Szóval az én egyik képességem a teleportálás.- mondta egy nagy mosollyal az arcán.

- És a másik?- kérdeztem izgatottan.

- Alakváltás. Minden élőlénynek fel tudom venni az alakját.

- Ne fojtasd mert irigy leszek- mondtam huncutan.- Akkor most ez előnyünkre fog válni. Egy kicsit undi lesz de a cél szentesíti az eszközt. Egérré kéne átalakulnod. Gyorsabban szaladnál mint én szaladok. Minden apró járatba beleférnél. Ha én itt a romokat elkezdem mozgatni kő kövön nem marad.

- Rendben!- és már egy szempillantás alatt el is tűnt.

20 perc múlva visszajött. Jó hírrel jött, mert megtalálta azt a helyet ahol fogva tartják Vicit. Megfogta a kezem és 10 méterrel a fogva tartó szoba előtt találtam magam. Ez a hely már sokkal tisztább volt. Sehol egy rom vagy akár csak egy porszem.

- Mi történt a romokkal?- kérdeztem.

- Ez a hely a romok és a föld alatt van. Nagyon nehéz volt megtalálni, de sikerült. Furcsa volt mikor a romok alatt egy szellőzőrendszert találtam. Na, mindegy. Van valami terv a kiszabadításról?

- Nekem a frontális jön be!- és ezzel a mondattal elkezdtem rohanni a szoba felé.

Szegény Tifannynak már csak arra volt ideje, hogy felvegye egy oroszlán alakját és, hogy szaladjon utánam. Az ajtó előtt megálltunk. Itt chipkártyás belépés volt. Szerencsénkre arra jött egy tag és nem is haboztunk. A fegyvert kilevitáltam az övéből és rá szegeztem. Eközben a vad oroszlán rávetette magát. Megnyikkanni sem volt ideje mivel benyomtam neki egyet és már el is ájult. A belépőkártyáját már el is koboztuk. Ahogy bent voltunk csupán két őr vigyázta a megkötözött Victoriát. Nem volt nagy dolog lefegyverezni őket. Azt a kötelet amivel Victoriát megkötözték azt a kötelet lecsomóztam az elmémmel és összeköttetem úgy azt a két őrt, hogy mint a szobrok, meg sem tudtak mozdulni. Tifanny megfogta mindkettőnk kezét és már az ő szobájában találtuk magunkat.

- Sziasztok! Tifanny vagyok.