II. fejezet

De ez a képesség nem igazán előny minden szempontból. Ha az utálóim fejéből kiolvasom azokat a dolgokat amiket rólam gondolnak, nem igazán vagyok mindíg megelégedve. Vagy ha éppen annak a srácnak aki éppen tetszik és a fejében nem találok semmit magamról az egy kicsit elszomorító! De én az az ember vagyok aki ezeket a dolgokat nem veszi magára. És én akkor is mosolygok amikor nem kéne. Állandóan nevetek vagy hülyülök. Ebből már volt egy-két problémám is. De ezek sem érdekelnek. De egy azért nagyon foglalkoztat. A barátnőm fejében nem tudok olvasni. Mint egy lelakatolt dobozka aminek nem igazán találom a kulcsát. A neve Victoria. Egy osztályba járunk és szinte testvérként nézek fel rá. Mindíg anyáskodik (ami már néha kivsit idegesít). Nagyon furcsa. Sose látok rajta sérülést vagy akárcsak egy kis horzsolást. Mindíg fitt és egészséges. Nincs igazolatlan napja. Ezért ő tartja a Jelenléti Rekordot. De ezek mellett nagyon okos és csinos. És állandóan csini egyberuhákba jár. Emiatt a sok furcsaság miatt nagyon nehezen de előhozakodtam neki ezzel a dologgal. Hisz nem csak én lehetek az egyetlen! Vagy talán igen? De egy próbát azért megér.

- Szia Vici!

- Szia But! Mizujs?- mondta a mindíg kedves és szerény hangján.

- Figyelj csak! Kérdezhetnék valamit?

- Persze! Tőlem bármit.

- Megvágtam magam (ne is kérdezzétek). Neked csoda kezed van! Végig húznád az újad a seben?

- Hát persze! De minek?

- Csak csináld!!

- Rendben, nem kell mindjárt leharapni a fejem!

És ahogy a seben végighúzta az úját valami bizsergetőt éreztem. Láttam, hogy a seb lassan eltűnik. Kicsit leesett az álla nekem is és persze neki is. Rémült arccal nézett maga elé. Nem tudta mi történik vele. Szerencsére én még kicsi voltam és egy nagy mókának vettem az egészet.

- Semmi baj, nyugodj meg!- mondtam neki mintha számára minden rendben volna.

- Ez mi? Talán valami mutáns volnék? Azt se tudom, hogy csináltam (sóhaj) !

- Nyugodj meg! Nem csak te vagy képes ilyenekre. Figyeld csak!

És a tollra fókuszáltam. Mikor megmozdult majdnem elájult szegénykém. Ráirtam egy papirra: "Nyugalom". És ezt a papírt a kezébe lebegtettem.

- Jó trükk But.- mondta félmosollyal az arcán.

- Ez nem trükk! Ezt az elmémmel csinálom. Sőt! Még az emberek fejében is tudok olvasni.

- Na mutasd!

- Rajtad nem műnködik. Mintha blokkolnál minden olyasmit amit nem szeretnél, hogy a felyedben legyen. Mint egy zár és nincs hozzá kulcs.

- Akkor most elengedem magam és engedni fogom. Arra gondoltam, hogy...

És már láttam a könyvet melyből már tudtam olvasni.

- Megvan!- mondtam neki huncutan.

- Na mire gondoltam?

- Arra, hogy a nagymamádnál vagy és éppen befőzitek a lekvárt.

- Te egy mentalista vagy?- kerdezte mintha vele nem történnének ilyen furcsaságok.

- Nem! Én "jó boszorkánynak" hívom magam. De mostmár te is hívhatod így magad. Vagyis inkább angyalnak. Ez ami a te képességed az angyaloktól származhat. Hisz segítesz a gyengéken.

- Hohó! Ne szaladjunk azért ennyire előre! Még mindíg nem fogtam fel a dolgot. Szóval nekem valami képességem van amit azt sem tudom hol szereztem. Úgyhogy még nekem ezt át kell gondolnom. De azért köszönöm, hogy felvilágosítottál erről a dologról. Majd jelentkezem!

És ezzel a pár mondattal egy szürke arckifejezéssel kiviharzott a teremből. Nem tudom mi lehet a baj.... Ha nekem lenne ilyen képességem az egekig repülnék. Talán az lehet a baj, hogy nagyon ömlesztve kapta az információt. Remélem semmi baj nem lesz!! Victoria nagyon törékeny lány és félek. NAGYON FÉLEK!