2034-et írunk. Ekkor még csak öt éves voltam. Ekkor fedeztem fel azt, ami csak nagyon kevés ember tudhat magáénak. Sokszor vágytam arra,hogy tündér vagy boszorkány - persze jó boszorkány - akartam lenni. Szárnyakat akartam, hogy repülhessek. Varázserőt, hogy bármire képes lehessek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a vágyak valóra válnak. Sokan mondták, hogy ha akarsz valamit, csak hinned kell benne és sikerül.
Október 11. Betöltöttem az 5. életévemet. Összegyűlt a családom, hogy megünnepeljen engem. Mint minden rendes gyerek, kézzel ettem a tortát. Anyu ezt nem nézte jó szemmel. Apu nyugtatta, minden rendben,addig örülj, míg kicsi. Kevesebb vele a gond.
Kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Széket kellett húznom a csaphoz, hogy elérjem. Ám amint arra gondoltam, hogy kéne egy szék, irtózatos sebességgel megindult felém. Hozzá sem értem, senki nem piszkálta. Senki sem segített. Csak úgy magától megmozdult. Döbbenten és eléggé riadtan álltam az étkező közepén, megfagytam. Nem tudtam elugrani a villámsebességű tárgy elől, nekicsapódtam és hanyatt estem. Nagyon fájt a fejem, de nagyobb baj szerencsére nem történt. Apuék a nagy csörömpölésre rohantak be, annyit láttak csak, hogy nyitott szemmel fekszem a hátamon. Semmilyen jelre nem reagáltam, furcsa álomképek suhantak el a szemem előtt.
Lassacskán kezdtem megszokni új és szokatlan képességemet. Nem kellett megmozdulnom, győzött a lustaság. Nem kellett kinyitnom a kaput, csak imitálnom kellett. Gondolatban megfogtam és lenyomtam a kilincset.
Tulajdonképpen Lilly G. névre kereszteltek, ám akik szeretnek, Butterfly Black néven ismernek és így is szólítanak. A tanároknak is mondani szoktam, hogy: "Utálom azt, hogy Lilly. Vagy But-nak szólítanak vagy nem szólítsanak sehogy."
Most, 11 évvel később, ebből élek. A cirkuszban dolgozom, igaz, kisegítőként. Iskolába is járok, hétvégente pedig fellépek, mint bűvész. Senki nem tudott még rájönni a titkomra. Ezért a plusz melóért alacsony fizut is kapok, de nem ezért csinálom. Szeretem látni a csodálkozó embereket. Furcsa látnom azt, hogy a felnőttek is ugyanolyan meglepettek, akár a gyerekek. Egy pillanatra megjelenik a szemükben, hogy azt hiszik, ez csoda. Képtelenség.
A gimiben utcai bűvésznek tanulok, a gyenge trükköket fel szoktam dobni király effektekkel. Néha konfettivel, tűzijátékkal. Az osztályfőnök szerint igazi tehetség vagyok. Nem fogom felfedni magam, nem tudja meg sosem. Hadd gondolja, ez csak a rengeteg gyakorlás műve. Felajánlotta, hogy év végén saját, másfél órás előadásom lesz a tornateremben. Repesek az örömtől. Mondjuk, ez még nem a Broadway, de már közelít hozzá. Igent mondtam az ajánlatra, így most levegőt venni sincs időm. Állandóan gyakorolnom kell.
Nagyon kimerítő bír lenni. Az elmémet rettenetesen leterheli, így suli után csak pihenni szoktam. Tanulni ritkán, mindig előre kiolvasom a tanár fejéből, ki felel és tájékoztatom az illetőt. Emiatt mindenki szeret engem az osztályban. Állandóan a lottószámok miatt nyaggatnak. Mondtam, hogy nem vagyok zseni. Nem tudhatok mindent. Ennek is örüljenek.
A barátaim nagyon jól tűrik, hogy folyamatosan lazsálok. Nem különben zavarja őket és mindig támogatnak.
Ezért is imádom őket MINDENNÉL jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése